-bűnbeesés-

Elhatároztam, hogy ma bizony tanulni fogok....
...5 sort olvastam el a könyvből...
Na de majd holnap....

_________________________________________

Ma megint Irenával töltöttem a nap nagy részét. Kérdezte nincs-e kedvem kávézni, benézni a H&M-be és májusban esetleg elmenni Londonba....höhö. Hátööö ebben a sorrendben jó is lesz pont. Nem igazán tudnám szavakba önteni azt az érzést, amikor több mint 1 hónap böjt aztán először léptem be a H&M-be....megcsapta az orromat a jól ismert illat, amerre csak néztem tengernyi ruha, meg táska, meg cipők.... a szemem is könnyes lett...már most elköltöttem gondolatban a pénzemet, amit még meg sem kaptam...
Irena elejtette,hogy tegnap vett egy kis bacardit...mondom mér' vársz valakit?
Úgy volt,este megyek a másik koliba, ott garázdálkodunk páran, aztán visszajövünk a belvárosba, a Studenthausba mókázni.....már harcidíszben voltam, amikor váratlan esemény történt, így skippeltem a bulit...megint..... a holnapi mozival már csak nem lesz semmi baj :S

Az elmúlt pár nap váratlan negatívumaitól eltekintve, ma éreztem először úgy, hogy sikerült helyretenni magam, és hogy megtaláltam magam. Egy ideje valahogy sehogy sem találtam a helyemet. Nem igazán tudtam mit kezdeni magammal, elvesztettem azokat a dolgokat, amikért korábban lelkesedtem, és csak úgy voltam magamnak.
Így, hogy Dániába jöttem, sok szempontból ki kellett lépnem a komfort zónámból, és ez nem mindig volt könnyű, de erre volt szükségem ahhoz, hogy megtaláljam azokat a dolgokat, amikért lelkesedhetek, és tudatosult bennem, hogy alapvetően szerencsés vagyok. Végre ténylegesen tehetek valamit azért, amiről régóta álmodom. Tanulhatom azt a nyelvet, amit mindig is szerettem volna tökéletesen beszélni, és ami (a magyar után) a legkedvesebb nekem. Aminek minden részletét szeretném megismerni.Nem tudom megmondani, miért is vonzódom annyira ehhez az egész brit dologhoz,a kultúrához, a helyhez, az emberekhez,a mini Tescokhoz, de mindent szeretek, ami a szigethez köthető.
Itt Dániában is nagyon kedves embereket ismertem meg az elmúlt hetekben,
Otthon pedig várnak rám a barátaim, még ha nem is sokan, bár én sosem voltam az az "ismerjünk meg minél több embert, hogy aztán legyen kivel beszélgetni az időjárásról" típus,inkább szánok több időt azokra akik vannak. Nagyon közhelyes, de itt is igaz, hogy a kevesebb több.

ÉS ami a legfontosabb, hogy van mellettem valaki, akit nagyon szeretek, és aki nagyon sokat segített nekem abban, hogy most így érezhetek,aki vár rám otthon, és megtesz mindent azért, hogy könnyebbé tegye nekem ezt a félévet, pedig neki sem könnyű, aki a legrosszabb 4 hónapomban is el tudott viselni maga mellett :)

Igyekszem visszafogni az ilyen jellegű postok számát,utólag is elnézést kérek, csak néha elöntenek az érzések így hajnal kettő tájban