szolgálati...

Hamarosan írok majd a blogra, meg töltögetek fel képeket, mert van miről, csak sajnos olyan dolog történt az elmúlt héten, amire legkevésbé sem számítottam, és ez eléggé meghatározta a napjaimat. Köszönöm mindenkinek aki eddig olvasta a blogot, meg aki ezután fogja :)))

a hét tanulsága....

Oasis-Stop crying your heart out

-bűnbeesés-

Elhatároztam, hogy ma bizony tanulni fogok....
...5 sort olvastam el a könyvből...
Na de majd holnap....

_________________________________________

Ma megint Irenával töltöttem a nap nagy részét. Kérdezte nincs-e kedvem kávézni, benézni a H&M-be és májusban esetleg elmenni Londonba....höhö. Hátööö ebben a sorrendben jó is lesz pont. Nem igazán tudnám szavakba önteni azt az érzést, amikor több mint 1 hónap böjt aztán először léptem be a H&M-be....megcsapta az orromat a jól ismert illat, amerre csak néztem tengernyi ruha, meg táska, meg cipők.... a szemem is könnyes lett...már most elköltöttem gondolatban a pénzemet, amit még meg sem kaptam...
Irena elejtette,hogy tegnap vett egy kis bacardit...mondom mér' vársz valakit?
Úgy volt,este megyek a másik koliba, ott garázdálkodunk páran, aztán visszajövünk a belvárosba, a Studenthausba mókázni.....már harcidíszben voltam, amikor váratlan esemény történt, így skippeltem a bulit...megint..... a holnapi mozival már csak nem lesz semmi baj :S

Az elmúlt pár nap váratlan negatívumaitól eltekintve, ma éreztem először úgy, hogy sikerült helyretenni magam, és hogy megtaláltam magam. Egy ideje valahogy sehogy sem találtam a helyemet. Nem igazán tudtam mit kezdeni magammal, elvesztettem azokat a dolgokat, amikért korábban lelkesedtem, és csak úgy voltam magamnak.
Így, hogy Dániába jöttem, sok szempontból ki kellett lépnem a komfort zónámból, és ez nem mindig volt könnyű, de erre volt szükségem ahhoz, hogy megtaláljam azokat a dolgokat, amikért lelkesedhetek, és tudatosult bennem, hogy alapvetően szerencsés vagyok. Végre ténylegesen tehetek valamit azért, amiről régóta álmodom. Tanulhatom azt a nyelvet, amit mindig is szerettem volna tökéletesen beszélni, és ami (a magyar után) a legkedvesebb nekem. Aminek minden részletét szeretném megismerni.Nem tudom megmondani, miért is vonzódom annyira ehhez az egész brit dologhoz,a kultúrához, a helyhez, az emberekhez,a mini Tescokhoz, de mindent szeretek, ami a szigethez köthető.
Itt Dániában is nagyon kedves embereket ismertem meg az elmúlt hetekben,
Otthon pedig várnak rám a barátaim, még ha nem is sokan, bár én sosem voltam az az "ismerjünk meg minél több embert, hogy aztán legyen kivel beszélgetni az időjárásról" típus,inkább szánok több időt azokra akik vannak. Nagyon közhelyes, de itt is igaz, hogy a kevesebb több.

ÉS ami a legfontosabb, hogy van mellettem valaki, akit nagyon szeretek, és aki nagyon sokat segített nekem abban, hogy most így érezhetek,aki vár rám otthon, és megtesz mindent azért, hogy könnyebbé tegye nekem ezt a félévet, pedig neki sem könnyű, aki a legrosszabb 4 hónapomban is el tudott viselni maga mellett :)

Igyekszem visszafogni az ilyen jellegű postok számát,utólag is elnézést kérek, csak néha elöntenek az érzések így hajnal kettő tájban

Hogy ne csak pozítívumot írjak...

Hétfőn már megint nyál idő volt...vagyis szárazz volt, csak elborult...száraz nyál...mindegy...
A hetet rögtön a Nemzetközi Irodában kezdtem, mert kisebb problémám akadt a kolidíj kifizetésével.
__________________________________________

A sztori:
Február 2. -Kedd: beballagtam a Danske Bankba, ami hát nem egy kicsi bankrendszer akárhonnan nézzük. Odaadtam a sulitól kapott Invoice papíromat a hölgynek(...) ezután kb. 5 percig gépelt folyamatosan, mondom biztos tudja,mit csinál, aztán felmarta a 6500 koronámat.Rákérdeztem, hogy minden oké? Jó helyre megy a pénz? Tudni fogják, hogy én küldtem? Mire kaptam a választ, hogy peersze,peeersze.

Február 13-szombat: miután kb mindenkihez bekopogtam, hogy váltsa már fel a 20 koronásomat, hogy tudjam használni a mosógépet, gyanútlanul megnéztem már a postaládánkat, nem kaptam-e levelet, vagy valami. Hopp de. Feltéptem, hogy jujj de izgi mit kaptam (nem tudom mire számítottam, mégis mit kaphattam az egyetemtől).
A levélben felszólítottak, hogy ha nem gond, meg úgy jön ki, fizessek már a koliért...
Mondom srácok ez nem vicces két hete befizettem....
Ezután lecsekkoltam már az igazolást amit a bankban kaptam, hogy tuti minden stimmel-e. Hát nem... a csaj elgépelte az azonosítómat...

Bemegyek egy ekkora bankba, feltételezve, hogy ott az emberek felelősségteljesen végzik a munkájukat, de még direkt odaadom az eredeti lapot is, hogy tuti a jó számokat adjam oda, sőőőt még rá is kérdezek, hogy minden jól van-e! Erre most szaladgálhatok a pénzem után, meg magyarázhatom, hogy nem én balf...kodtam, hanem a ők...
Mondjuk a bank legalább szép kívül belül...

Olyan ideges voltam egész hétvégén, meg vagyok most is....pedig a héten tök sok programot terveztünk de kb mindent lemondtam, tiszta stressz vagyok...

Na mindegy ez csak ilyen kitérő volt....

...

Azt hittem, ez kicsit tovább fog tartani, de az elmúlt héten már nem éreztem a "külföldön vagyok, semmi sem olyan, mint otthon,nem értek egy szót sem semmiből, és egyébként sem értek semmit" érzést...
___________________________________________
Ettől persze még külföldön vagyok, semmi sem olyan, mint otthon, és azóta kb 3 szóra bővült a dán szókincsem.
Az asszimilálódás első jelei voltak, amikor már elégedetten, és magabiztosan lógtam el egy-egy órát, vagy utaztam ingyen a helyi BKV-n. Mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy itt nem kell heteket könyörögni senkinek, hogy pakolja már fel a diákat legyen olyan szives, mert azt még ez óra előtt megteszik. Lehet, hogy ezzel arra akarnak utalni, hogy el kéne olvasni az órára.
Én jelenleg igyekszem behozni a lemaradást. Kiszámoltam, hogy ha egy tantárgyból 3 óra van egy héten, az kb. 15 előadás egy héten. De legyen kevesebb, mondjuk 10 előadás/hét (mert nem minden tárgyból van heti 3 előadás). Szóval ha 10 órám van egy héten, és minden előadáson rámosztanak egy 30-40 oldalas fejezetet, az heti 400 oldal angolul...igyekszem úgy felfogni,hogy így egyszerre két dolgot is csinálhatok. A tárgy rejtelmeinek elsajátítása mellett az angol tudásomat is fejleszthetem.
Ahogy visszaemlékszem a hét jelentős részében épp valakivel kávéztam. Lassan már előre köszönnek nekem a Caféenben (északi büfé szintű, csak jobb a kávé :P), és lassan már előre kérdezik, hogy a szokásos lesz? ;)
Szerdán Alex megmutatta nekem, hol tudok fénymásolni a városban.
Röviden a helyről: ahogy belépsz, full hangosan szól a török vagy valamilyen keleti zene, előjön hátulról egy pasi-a szeme sem áll jól- ez a "valamit akkor is eladok neked" típus, aki minden nyelvet felhasználói szinten beszél.
Van egy csomóféle fajta tankönyve szóval még csak vinned sem kell magaddal.(persze amit én kerestem az nem volt...). Szóval enyhén illegális jellege van a helynek.
Még lehet visszamegyek.....

Csütörtökön a szokásos program várt rám, Klubben. Eléggé vártam, hogy ott legyek, mert Irena be akarta nekem mutatni a magyar barátnőjét, aki itt él Aarhusban. Már kb el is készültem, amikor nagyon el kezdtem fázni, és a fejem is megfájdult, szóval kihagytam a dolgot, sűrű bocsánatkérések közepette.

Pénteken végre eljutottunk Ludivel a városba, bár az egész hetes napsütés után aznak nagyon hideg volt nagyon erős széllel, szóval nem voltunk túl hatékonyak, viszont már most tudok 5 H&M-et a városban, kb 1 km-es körzetben.
Néztem Converseket is, de sokkal drágábbak, mint otthon, pedig úgy kinéztem magamnak egyet, nagyon kis helyes volt, és éreztem, hogy kölcsönös a vonzalom... A kedvencem képem ----------------------->



Este a Social Club volt a terv, de Irena beteg lett, kicsit aggódtam is, mert alig bírt kimászni az ágyból :S. Szóval oda nem mentünk, viszont elmentem Florral ( nagyon helyes és beszédes francia-ki gondolta volna-lány). Vicces volt, mert a 8 fős társaságból 7-en franciák voltak(...), akik jellemző módon franciául beszélgettek. Ilyenkor próbáltam kedvesen mosolyogni :)))

Nagyon vártam a szombatot, mert aznap vacsira voltam hivatalos. A két lány Hong-Kongból azt mondta, hogy náluk most van új év, a tigris éve ha jól emlékszem, szóval ennek örömére kínai kaja vacsorát tartottak. Én nagyon szeretem a kínai kaját, és őket is kedvelem, meg azokat is,akik ott voltak, de estére megint rosszul lettem, alig tudtam mozdulni, bár ennek legalább tudom az okát...
Alapvetően hozzá vagyok szokva a hideghez, otthon is erősen vannak mínuszok télen, de az aarhusi hideg valahogy teljesen lefáraszt... a helyi lányok persze kicsit máshogy vannak ezzel, amint kisütött a nap, hőmérséklettől függetlenül kis kabátban, balerina cipőben mászkáltak, és a nagyon rövid ruháikat még rövidebbre cserélték...

Új hét, napsütés,boldogság :)

Hétfőn madárcsicsergés, és a redőny résein át beszűrődő napfény ébresztett :)... szóval behúztam a függönyt, és bedugtam a fejem a párna alá.


_________________________________________
A hét a lehető legjobban indult. Már épp sorra kerültem a büfében, és szinte már éreztem a tejeskávés pohár melegségét a kezemben, amikor a rádióban felcsendült az Oasis Live forever című száma. (olyan fura szavakat használok mostanában). Elég buta mosollyal az arcomon álldogáltam tovább a sorban, szerintem a büfés lány azt hitte bejön nekem. Alig tudta bekapcsolni a kártyaolvasót, annyira zavarba jött.

Oasis-Live forever

Az első órámat -EU Economic policies and competitiveness- egy relative fiatal srác tartja. Nyilván az első sorok tele vannak a zavartan mosolygó lányokkal, akik az óra végére már az összes lehetséges pózt felvették, és minden irányba legalább kétszer dobálták a hajukat, csak hogy felhívják magukra a figyelmet. Én a hátsó (második) sor szélén szoktam ülni, onnan figyelem a történéseket.
A következő óra-Developing and Emerging Economies- nagyon kedves volt a szívemnek, mert az otthoni makro órákat juttatta eszembe. Solow modelleket vettünk. Én tudom, hogy minden oktatási rendszer más, de kicsit fura volt, hogy amikor felkerült két betű, meg egy egyenlet a táblára (és itt még csak az alapmodellről van szó), a többiek hangos mormogással fejezték ki nemtetszésüket. Meg néha az egyszerűbb matematikai levezetések sem alapvetőek. Ezt nem lenézően mondom, mert ha nekem otthon nem tanítják, nyilván én sem tudnám, inkább csak érdekesnek találom.

Délután megbeszéltük Ludivel, hogy valamikor a hétvégén elmegyünk "városnézni", meg fényképeket csinálni a belvárosról, mert az még kimaradt az életemből...

Hétvége

A hét második felében kicsit csendesebben teltek a napok itt Aarhusban. Csütörtökön elnéztünk a Klubbenbe, ott kicsit "beszélgettünk" (átkiabáltunk egymásnak az asztal fölött, mert olyan hangos volt a zene), mozogtunk egyet a zenére, aztán ennyi.
Pénteken még két előadás várt rám. Aznap átestem a tűzkeresztségen, mármint olyan szempontból, hogy itt is megvolt az első ellógott előadásom. Azt hittem legalább az első hetet kibírom, de nem akartam küzdeni a természet ellen :P.
A hétvégére kicsit beteg lettem, de a tripla adag C-vitamin segített valamit a dolgon, szóval szombat délután még úgy gondoltam, elmegyek az esti bulira a város másik végére, de aztán estére megint elég rosszul lettem, így inkább maradtam és pihengettem.

Szerda-Pasta-day

Megnyugvással töltött el,hogy az első héten nincs Aspects of Denmark előadás. :) Estére vacsit beszéltünk meg a többiekkel (a többiek egy részével), az egyik kollégiumban.
________________________________________

Odafelé összefutottam Irenaval, aki akkor jött egy egész napos vásárlásból (2 H&M-es szatyorral, a közepes méretűvel...).
Ami a kaját illeti,nem akartuk túlbonyolítani a dolgot, vettünk két kiló tésztát, meg paradicsomszószból is egy adagot, aztán kreatívan paradicsomszószos spagettit csináltunk belőle.
A történet kicsit sántít, mert amúgy Ludivine csinált mindent, mi meg (Alex meg én) néztük, hogy mi lesz. Néha próbáltunk rákérdezni, hogy segítsünk-e, de nyilvánvalóan egyikünknek sem voltak komolyabb szándékai erre vonatkozóan. Pozitív volt, hogy a tészta csomagolásán végre magyarul is feltüntették az összetevőket, sőt kb. 8 másik nyelven is, mert amúgy csak dánul szokták ráírni (vagy svédül és dánul, de nekem az olyan, mintha 2-szer ráírták volna dánul). Kicsit az íz miatt is aggódtam, mert a dán kaják általában nem az intenzív ízhatásról ismertek (kivéve azokat az "intro week" szendvicseket, azok nagyon durvák voltak...)....
A spagetti után volt még egy kis nutellás palacsinta....ezt nem is részletezném ...

Az este további részében beszélgettünk, főleg arról, hogy ki milyen helyről jött. Kicsit félve ugyan, de rákérdeztem Ludinél, hogy hogy is van ez Belgiumban a két résszel. Itt is kiderült, hogy inkább a politikában van ennek lényege, mert sokszor (nyilván nem mindig) az emberek jól megvannak egymással. Neki is van egy nagyon jó barátnője a "másik részről"....

Van két lány Hong-Kongból is, akik nagyon lelkesen mesélték, hogy itt Aarhusban azt szeretik a legjobban, hogy bármikor ehetnek kenyeret. Otthon náluk ez nem így van. Viszont nagyon hiányzik nekik a rizs, mert hozzászoktak, hogy otthon mindig azt esznek este. Alex meg én olyan éjfél körül hazaindultunk...

Még néhány kép...

Kedd-hóvihar...

Nem elég, hogy a betervezett egész napos pihenő helyett iiigen hosszú előadásom lesz, sűrű nagy pelyhekben esik a hó, és nagyon fúj a szél....

___________________________________________

De hát hol érdekel ez engem, ha egy olyan helyen lehetek, mint Aarhus. Az elmúlt másfél hétben eléggé megkedveltem a helyet. Nagy város, de valahogy barátságos az egész. Pont azt szeretem benne, amit Pesten is, hogy vannak új épületek is, de megmaradtak a régiek is, és a kettő valahogy nagyon jól mutat együtt.

Kedden várt rám a feladat, hogy kifizessem a kollégiumi előleget. Nem mondom, hogy nyugodt voltam, amikor 6500 koronával a zsebemben elindultam a bankba, de azt hiszem itt nem nagyon kell félnie az embernek... A Danske Bank, ahol be kellett fizetnem a pénzt, egyébként szép helyen van, közvetlenül a nagy templom mellett. Ez igazából a város közepe, nagyon barátságos, ha épp nem fújja a havat a szél az arcodba, úgy, hogy tele van vele az orrod, a szád meg a szemed.

Dean Martin-Let it snow!

Kicsit hamarabb végeztem, mint gondoltam, szóval vettem egy kávét.
A dánok kiokosítottak még az első héten, hogy itt a MATILDA vagy MATILDE nevű kakaót kell venni, mer' az jó-amúgy tényleg- namost a sulis kávét ugyanilyen márkanévvel ellátott géppel csinálják, és nagyon finom. Ez egy elég fontos pont, ha valaki már majdnem 10 éve kávézik, és ezt már némi szertartásossággal teszi.

Keddre jutott az E-Business című nevű előadás, ami kicsit ilyen marketinges jellegű cucc, de nagyon tetszett az első óra. Amit megtanultam: legközelebb nem kicsi kávéval ülök majd be, az már biztos...a könyv megszerzésére természetesen ebben az esetben sem volt semmi esélyem....

Első nap az iskolában...

Az intro week után nem mondhatnám, hogy túlzottan kipihenten vágtam neki az első hétnek.
__________________________________________

Itt gyorsan meg is jegyezném, hogy

• nekem persze minden nap van órám, mivel a Közgázon a maximális 30 ECTS-t kötelező felvenni. Így most 5 féle órám van.

• amikor mesélem valakinek, hogy nekünk otthon is fel kell venni az óráinkat, párhuzamosan akkor csak nehezen tudják megállni, hogy hangos röhögésben törjenek ki.

Ami az oktatás szerkezetét illeti, itt többféle óra is van.

Van olyan, amelyik hagyományosan, a félév végéig tart, heti egy órával (itt az alap a 100 perces előadás, de mindig van közben egy 10 perces szünet, ami nem egy rossz ötlet, én pl. sokkal hatékonyabban tudok figyelni így). Ezek teljesen olyanok, mint otthon. A másik típus az , amelyik csak 9 hétig/ 2-2,5 hónapig tart, ilyenkor van 2 vagy akár 3 előadás is egy héten. Most van 2 olyan órám is, ami ugyan csak egyszer van egy héten, de akkor 155 percig tart….

Ami még feltűnt, hogy itt nincsenek olyan pontosan meghatározva az idősávok, mint nálunk. Szerdán például 8-kor kezdődik az órám(…), pénteken meg 8:55-kor.

Amúgy ezeket tanulom majd: Aspects of Denmark, Developing and Emerging Economies, E-Business, EU External Trade, EU Economic Policies and Competitiveness

Név alapján egész jónak tűnnek, meg kicsit jó is, hogy pihentethetem a matekot,az ökonometriát, (ha már ilyen népszerű téma levlistán), meg a hasonlókat…használhatom viszont a makrot.

Hétfőn Developing and Emerging Economies előadásom volt, hál’isten csak a rövidebb fajta. Ez még csak bevezető óra volt, elmondták, hogy kb. miről fog szólni, miket kell elolvasni, ilyenek. Rögtön az elején elromlott az írásvetítő, mire mindenki villámgyorsan elhagyta a helyét(kávéért, ami nagyon finom mondjuk,vagy csak azért, hogy kiálljon a lépcsők mellé beszélgetni). A másik szokatlan dolog, hogy itt sosem tapsolunk az előadás végén…

Előadás után gondoltam stréberkedek egyet, így rögtön átmentem a könyvtárba a könyvért. Odaoldalogtam a könyvtároshoz, mondom neki, hogy kéne könyv. A tankönyvünkből összesen egy darab van a könyvtárnak, (az olvasóban meg a kölcsönzői térben összesen), szóval feliratkoztam a várólistára, ha már ott voltam, de igazából nem sok értelme van, mert én vagyok a hatodik a sorban, és mindenkinél 1 hónapot lehet :D… Még jó, hogy otthon megvan a könyvtárunkban, és Áki kiveszi nekem, ha az a gyöké… szóval az akinél épp van, hajlandó visszahozni végre…. (viccesen hangzik ez attól, aki a tartozásaival 5 évre elegendőforrást biztosít a könyvtárnak… de ez most más persze…)

Aznap megkeresett a helyi Nemzetközi Iroda is, hogy jövő héten szeretnék bemutatni a helyi diákoknak a különbözőegyetemeket, ahova Erasmusszal mehetnek. Azt írták,hogy naaagyon sokan érdeklődnek a Közgáz iránt, és hogy nem akarnám-e esetleg elmesélni, meg fotókkal illusztrálni,, hogy milyen is a Corvinus. …

A nap rossz híre, hogy azt hittem kedden nem lesz órám, és egész nap semmi dolgom, de estére kiderült, hogy kedden bizony van egy 2 óra 35 perces előadásom….

Introduction Week

A rendkívül eseménydús hétvége után, amikor is kb. 3 percenként mutatkoztam be valakinek, vagy mutatkozott be nekem valaki-kicsit fáradtan vágtam neki az Introduction Week –nek.

___________________________________

Január 25. Hétfő

Mivel a diákok fele még valahol félúton volt Dánia felé, erre a napra csak 1 program jutott, az IKEA túra. Ezt eléggé vártam, na nem mintha nagyon kedvelném az ikeás cuccokat egyébként. Megnyugvással töltött el, hogy csak az első két percben volt az én szatyrom a legnagyobb. Persze csak azért, mert amiket én kerestem, azokat rögtön a piactér elején az arcomba tolták….(bögre, takaró, fotel…). Az előző pár sorból lehet nem annyira jött át a lényeg, hogy ez volt az első nap, amikor találkoztam a többiekkel…valamilyen oknál fogva vagy franciák vettek körül , vagy olyanok, akik beszélnek franciául, egy idő után kicsit frusztrált is a dolog. Igazából aznap nem történ túl sok minden, este páran elmentünk egy helyi ööö egy helyre, mindenki nagyon boldog volt, hogy olcsó a sör, én főleg, úgyhogy vettem is egy kakaót, közben meghesszeltem (Áki;)), hogy áll a dán orosz meccs, aztán kb. ennyi.

Január 26. Kedd

A nap egy általános tájékoztatóval indult, láttuk a dékánt (wohoo), megpróbálta eladni magát a helyi diákszervezet. Ha jól vettem ki nekik egy nagy diákszervezetük van csak, aminek egyébként tényleg jó, ha tagja az ember. Aztán a nemzetközi Iroda is nagy szeretettel üdvözölt minket.

Ez volt az ismerd meg a csoportodat nap. Igazából hivatalosan ez volt az Intro week első napja, itt már csoportokra voltunk osztva, minden csoportnak volt egy terme, mindenki kapott kis névtáblát, meg cuki kis szalagok meg lufik voltak mindenhol. Az asztalomnál rögtön két francia lány ült mellettem(???), két csendes spanyol, egy iiigen beszédes norvég lány, és egy kanadai srác. Ja igen, a miénk a GROUP 1, a név magáért beszél. Miután 9-re kellett mennünk, igyekeztek kompenzálni némi reggelivel. Mindenki hozzájutott a kis kávéjához, lekváros kenyeréhez, szóval utána nagy volt a boldogság. Ezután körbementünk a sulin, ami kb. olyan, mint a labirintus, mondjuk minden ki van írva, meg nincs is ezzel gond, csak nem értem, hogy a kocka miért nem volt jó, amikor az épület formáján gondolkodtak. Mire visszaértünk a termünkbe, már ott volt az ebéd-szendvics: kétféle szendvics volt, egy állat nagy, meg egy konszolidáltabb. Mivel a leghátsó asztal volt a miénk, esélyem se volt a normál méretű szenyára, de gondoltam ááá nem lesz baj, éhes vagyok. Kb. minden falat előtt vagy háromszor próbáltam ráilleszteni a számat a szendvicsre.

Kaja után kitöltöttük az itt tartózkodáshoz szükséges papírokat, aztán mindenki hazament pihenni kicsit az esti meeting előtt :)

Black Eyed Peas-I got a feelin'

Este a Klubben nevű helyen voltunk, ez a suli aljában van, ilyen helyiAfricafé jellegű dolog. Itt egy vacsival kezdtünk (kb. egész nap ettünk). Nagyon jó volt, mert csoportok szerint mehettünk az asztalhoz, persze az 1-es csopi utoljára, szóval toltam egy kis maradék hideg tésztát…mondjuk az ízével nem volt gond legalább, éhes voltam, leutáltam valahogy. Aztán volt még egy kis tánci a kis pajtásaimmal.

Január 27. Szerda

A nap egy igen érdekes előadással indult a könyvtárról, (…), aztán az a tanulmányokkal kapcsolatos ügyintézésről mondtak hasznosságokat. Utána megint szendvics volt ebédre, de most okosba csináltam, felrúgtam a szabályokat, másik asztalhoz ültem, közvetlenül a szenyák mellé. Persze aznap csak nagy szenyák voltak….

Kaja után megkaptuk a felhasználó nevünket, meg a jelszót, hogy be tudjunk lépni a sulis gépeken, megnéztük, hogy kb. milyen a helyi Neptun,mit hol találunk benne, meg ilyenek. Ezután fakultatív programként be lehetett állni a Nemzetközi Iroda előtt kanyargó –nem kicsi- sorba, ha valaki ügyintézni akart.

Az estét a Bowl’n’Funban töltöttük, ööö bowlingozással.Ez volt az első alkalom, hogy egy kézzel játszottam, mert legutoljára (gondolkodtam, hogy azt írjam, amikor legutoljára golyót fogtam a kezembe…), 12 éves koromban voltam ilyen helyen. Az elején egy ideig nekem volt a legtöbb pontom, ami nyilván nem a máknak volt köszönhető, aztán kicsit visszafogottabb teljesítményt nyújtottam. Volt zsír bowlingos cipőm is.

A hét egyik legkedvesebb meglepetése,hogy találkoztam egy lánnyal Bulgáriából, aki 5 évig tanult Magyarországon,ott él az összes barátja, imádja Budapestet,és beszél magyarul :))). Bár még csak pár napja voltam itt, nagyon jó volt hallani valakit, aki magyarul szól hozzám :)

Mellesleg a képen borzasztóan nézek ki, mint valami vizihulla...

Január 28. Csütörtök

Megint okosságokkal, meg hasznosságokkal indult a nap, némi játékkal, szendviccsel ebédre, majd átvonultunk a Botanikus Kertbe csoportfotó ürügyén. A hely amúgy szép, csak az egészet jég borította, így elég necces volt lejutni a völgyes részébe, de azért sikerült. A fotós mókás volt, mert sosem szólt, hogy na így most lesz a fotó figyeljetek, vagy valami, szóval kb. az első három fotónál mindegy is volt, hogy ott vagyunk-e. Aztán hangos dörmögéssel jeleztük a nemtetszésünket, akkor kicsit jobb lett a helyzet.

Este közös vacsi volt a saját csoportoddal, mi egy olasz helyre mentünk, ahol 100 Koronáért annyit ehetsz, amennyit akarsz. Én maradtam a tésztánál, meg megettem vagy négyet abból a kis zsemleszerű cuccból, amit hoztak. A Mélisande nevű francia lánnyal megegyeztünk, hogy a kenyér az egyik legjobb dolog a világon, meg mondta, hogy nálunk Franciaországban elég népszerű a kenyér. Az estét (itt) azzal zártuk, hogy Mélisande eltett két kenyeret a táskájába :D:D.

Átmentünk a Klubbenbe, ahol minden csütörtökön party van. Amikor odaértünk, épp a dán-horvát meccset nézték, 3 tévén, meg egy nagy kivetítőn. Úgy 100-an szurkolhattak a dánoknak, szóval én be is álltam a kb. 5 fős horvát szurkolócsapat mögé,és csendesen örültem minden góljuknak. Noémie és Mezi megmutatták nekem az Apelsint (valahogy így kell írni), ami olyasmi, mint egy gyengébb sör, viszont alma ízű.

Pénteken sportnap volt. Ezzel még nem is lett volna gond, mert fitt vagyok és erős,de egyrészt nem volt sportos cuccom, másrészt amikor felkeltem kb. 8-9 körül, éreztem, hogy ez nem fog menni, szóval inkább visszafeküdtem aludni….

A hétvégén kávéztam egyet 3 francia (na neee) diákkal, összeszedtem, hogy kb. mit is akarok megkérdezni hétfőn a Nemzetközi Irodában, megnéztem nem kevés részt a HIMYM-ből, meg aludtam, amennyit tudtam. Nem tudom, hogy a friss levegő teszi-e, de állandóan aludnék.

Click for more photos...