2010. április 15., csütörtök
2010. április 14., szerda
"Welcome Hooome"
Kedden E-Businessből tartottunk egy prezentációt, ahol oda vissza meg lettünk dicsérve, hogy de jól összeszedtük, meg a fontos dolgokra fókuszáltunk, és nagyon ügyesek vagyunk.Szóval megsimizték a fejünket.
A napjaim nagy részét a tengerparton töltöm, vagy sétálok, vagy csak üldögélek,napozok. Emellett megmaradtak a közös kávézások, és kajálások, ha éppen suliban vagyok, meg Flore régóta szeretné megnézni a tengerpartomat, szóval ez a terv a hét második felére. Ja meg valahogy el kéne menni a Japán Kertbe,mert biztosan csodálatos, most, hogy minden virágzik.
Jó most itt lenni, azt leszámítva, hogy nem hozhattam mindenkit magammal, mert akkor sokkal jobb lenne :)
Képeket nem nagyon fogok most mellékelni,mert a jelek szerint otthon hagytam a kábelt. Vagy nagyon elpakoltam, és hamarosan meglesz :)
2010. március 24., szerda
Judy Cash's in the town
Az utolsó napok amiket Aarhusban töltöttem (már ami az első részt illeti :) ), igencsak jóra sikerültek, mivel megérkezett hozzám Judiiit :)
_____________________________________________
Rólunk azért tudni kell, hogy ha együtt megyünk valamerre, vagy vagyunk valahol, mindig akad valamilyen váratlan probléma :) Természetesen most sem volt ez másként.
Judit kb az első volt a check-innél még Pesten, ennek ellenére kb az egyetlen volt, akinek a csomagját nem sikerült felraknia gépre.... ezek után ő is lefutotta a "majd felszállok a vonatra valami random időpontban, aztán az elvisz oda ahova kell" .... csak arra nem számított, hogy Kukutyin előbb lesz kiírva az állomások között, mint Aarhus.
Na végülis megérkezett olyan 8 körül, és így utólag nem is baj, hogy nem volt nála az a rohadt nagy bőrönd. Bementünk a Nettoba, vettünk piros virslit, aztán visszamentünk a koliba.
Másnap csak egy lightos kis sétát terveztünk a közeli tengerparthoz. Én bátorba felvettem a fehér Conversemet, nem számolva azzal a ténnyel, hogy a part elég "szottyós" lesz :P. utána a fél bokrot letörtem, meg Judit egy hajó tisztító rongyot is ellopott, hogy rendbe hozzuk a cipőnket. Próbáltuk lefotózni a hesszelő fecskéket, mer' az nemzeti madár.
Később benéztünk a városba, ahol 46. alkalommal is "kipróbáltam" a parfümöt, amit kinéztem magamnak. Aztán 2 sajtburger társaságában beültünk a kávézóba, meg hosszasan időztünk a leértékeléseknél, főként a piros cipők fölött.Pénteken a nap egy részét suliban töltöttem, de csak amennyit muszáj volt, ezalatt Judit valamilyen természetközeli múzeumba ment. Később a városban
találkoztunk, és megtekintettük az ARoS-t, a modern művészetek múzeumát. Azt hiszem ez mindkettőnknek nagyon tetszett. Maga az épület kb 8 emelet magas, az egész egy hatalmas kocka, persze a szokásos pici vörös téglából. A munkások biztos k....anyáztak amikor pakolgatták őket egymásra....Péntek este elnéztünk egy helyre (véletlen se kocsma), ahol is péntekenként Rockabilly buli van, aminek Judit nagy rajongója én meg igencsak kedvelem. Jucus kicsit jobban rágyúrt a dologra, hajilag, meg pólóilag. Végülis nem volt semmilyen rockabilly a helyen, viszont órákig sírva röhögtünk néhány helyin :D Jó kis este volt.
A hétvégén meglátogattuk a Den Gamle By-t, ami az óváros, ahol megőrizték a régi házakat, műhelyeket, ilyenek... Nagyon helyes egyébként, vannak maguktól vonuló libák,meg sok kacsa. Juditnak kb egy óráig vadásztunk csirkét (kylling), de nem találtunk, így aztán mélységesen szomorúan tértünk haza.
Este a Buddy Holly-ba akartunk menni, de aztán visszamentünk a korábbi "bárba". Itt az
este folyamán főleg egymással vagy helyiekkel beszélgettünk.Az utolsó napon az erdőben sétáltunk, megállapítottuk, hogy a moha bizony nem mindig északon nő, és Judit valami különleges növényt is talált az avarban, mialatt én a kacsa seggét próbáltam lefényképezni...sikerült.
Este valahogy betapostam a cuccomat a bőröndökbe, hát nem volt egyszerű, de valahogy sikerült. Azért a reptéren még át kellett pakolnom egy keveset egyikből a másikba, de amúgy meglepően simán hazajutottunk.... fura is volt :D
És a következő dalt Juditnak küldeném :D
2010. március 21., vasárnap
2010. március 19., péntek
Szombat, szülinap, S(z)ocial Club
Így egy hét késéssel már nem annyira releváns a dolog na de hát sebaj :D______________________________________
Szombaton egy francia lány szülinapjára voltam hivatalos, a város másik végére. Nem kedvelem ezeket a kolikat. Először nem szerettem a sajátomat,mert nem sokan v
annak itt, és mindenkihez át kell utaznom a várost, de lassan rájövök, hogy amellett, hogy 5000DKK-val kevesebb, a belváros mellett van, szóval....nagyon jó kis hely :D.Szóval elmentünk a szülinapra, ettünk a tortából, ami eszméletlen finom volt, aztán visszajöttünk a Social Clubba aholis ingyen be lehet menni 1 előtt, szóóval mi bementünk, hogy legyen pecsétünk, aztán az egész estét a szomszéd bárban töltöttük... Flor az én (színes)fényképes nemzetközi diákommal jutott be a helyre (kell egy igazolvány amin rajta van az életkorod neki meg nem volt). Ez azért érdekes, mert ő rövid narancsvörös
hajú, és vastag keretes szemüveget hord, én meg barna hosszú hajú vagyok, szemüveg nélkül...A helyen molyoltunk egy kicsit, táncoltunk a nagyon dán party zenére, ja meg belógtunk kabátban, pedig azt nem szabad jujj :p
2010. március 16., kedd
2010. március 14., vasárnap
...péntek...
Lassan már többet vagyok a snogbaksvej-i koliban (vagy valami hasonló), mint a sajátomban. Most éppen megint Florenál töltöttem az időt, vacsit csináltunk.________________________________________
A kaja nagyon jó volt, megint én csináltam a csirkét, amiben mondjuk az egyetlen nehéz dolog, hogy ne legyen túl sok rajta a fűszer. Azt hiszem jól sikerült, mert mindenki mondta, hogy nagyon jó lett, bár lehet csak kedvesen akartak lenni ;)
A csirke mellett a pitesütésből is kivettem a részem, nem túl meglepő módon én daraboltam fel a csokit, meg olvasztottam meg a krémhez, és öntöttem a pitére, szóval nem nagyon engedtem senkit a csoki közelébe...jó is lett :P. Azért az almás pitéből is lenyomtam egy kicsit, csak hogy ne érje szó a ház elejét. :P
Csináltunk még majdnem rakott krumplit is, ebben csak krumpli meg tejfölt volt, de a csirkével meg a salátával pont tökélete lett.
Szóval volt csirke krumplival, meg salátával, meg almás és csokis pite
vanília fagyival....irígykedjetek :PA vacsi alatt főleg olyan mélyenszántó dolgokról beszéltünk, mint pl. a hajam színe, vagy hogy ki kivel jött össze és van együtt mióta itt van. Meg ki mióta van együtt a párjával, és hogy jött össze a dolog. Nagyon jó volt az este, végre teljesen ki tudtam kapcsolódni, és csak a pitékre koncentráltam :P
Mostanában egyébként parfümöt keresek, és azt hiszem nagyjából meg is van az az egy ;)... mostmár csak szájharmónikát kell szerezni, hogy kiüljek a sarokra pénzért játszani...
2010. március 12., péntek
... post reggelire ;P
A tegnapi nap során elég hosszas beszélgetést folytattam egy kedves barátommal, sok mindenről. Sokat segített, hogy meghallgatott, és hogy bizonyos esetekben a szívlapát használatától sem riadna vissza, hogy rábírjon a lehetőségeim kihasználására. Szóval neki köszönöm :) A nap dalát is emiatt választottam :)
Ma este Florehoz megyek vacsira, ez ilyen ladies night lesz, ha minden igaz.. Kicsit korábban megyek, mint mások, merthogy én bennfentes vagyok....igazából csak megnézem hogy kell pitét sütni, meg szerintem megint én sütöm a csirkét.
Flickr-re is töltök fel lassan képeket, csak az oldal szerint elértem a havi limitet, ami persze kizárt dolog, és ők a hülyék...
Kicsit érdekesre sikeredett ez a bejegyzés, így reggel fél 7, 7 táján, de annál több szeretettel írtam ehh ehh :P
2010. március 11., csütörtök
2010. március 9., kedd
Új post wohoo
Az elmúlt hetet leginkább pici Flore társaságában töltöttem, többnyire a könyvtárban görnyedtünk a könyv fölött, vagy éppen a second-hand bazárban ütöttük el az időt, ami egyébként igen napfényes volt az elmúlt héten...._________________________________________
..... ha jól emlékszem, csütörtökön az óra után bent maradtam a könyvtárban. Komolyan elkezdtem készülni a vizsgáimra, mivel rögtön március végén kettő is lesz,nagyon jóóóó.
A tárgy amire most tanulok leginkább olyan mintha az alap makro legalapvetőbb részeit tanítanák együtt a haladó makroval. Nekem az otthon használt makro könyvek sokkal rendszerezettebbnek tűnnek mint az amit mi használunk, de egyeteme válogatja. Balázs küldött nekem egy rangsort a világ top 500 egyeteméről (mondjuk az hogy top 500 kicsit hülye párosítás szerintem), és az Aarhus University az előkelő 63. helyet foglalja
el a rangsorban, ami elég jó azt hiszem :)Aznap este hirtelen ötlettől vezérelve vacsorát főztünk Florenál, mondjuk a főztünk része kb. annyiból állt, hogy befűszereztem (kész fűszerkeverékkel) a csirkét,meg m
egsütöttem, ő meg csinált salit... Megmutatta a szobáját is, ő is abban a szebb félefajta koliban lakik. A fal tele volt fényképekkel amin a barátjával van, nagyon kis helyesek, már 5 és fél éve vannak együtt :) Beszélgettünk erről arról, ő főleg erről az 5 és fél évről mesélt, hogy mikor milyen volt meg ilyenek :)A hét végét főleg olvasással töltöttem, aztán vasárnap elmentünk a Studenterhusba, ami a
tengerparton van. Second-hand bazar néven volt reklámozva a program, tulajdonképpen sok eladó próbálta eladni a használt ruháit, ékszereit, cipőit, könyveit stb. Én vettem 3 felsőt 100 Koronáért, ja meg egy katicás gyűrűt,mert hát ugye anélkül nem élet az élet, az "must have" dolog :). Flore vett 40 
koronáért egy Converse-t (illetve egy pár Converse-t). Fátyolos tekintettel néztem, ahogy a 37-es lábára tökéletesen ráillett a cipő, én meg hiába próbáltam felaplikálni őket a 38-as patáimra. Petra is bevásárolt elég rendesen, szóval nagyon elégedettek voltunk magunkkal a nap végére :DHétfő óta nem nagyon mozdulok el a könyvem mellől. Hétvégén valószínűleg elmegyünk síelni, bár én most nem vagyok síelős hangulatban, szóval lehet csak nézem majd a többieket, ahogy borulnak a pályán, és nyilván nem leszek akkora mocsok, hogy mindezt a lehető legtöbb szögből megörökítsem :D. Ha nem megyek, akkor meg tanulni fogok. Jövőhét elején/végén lehet elnézünk Aalborgba, meg lesz egy közös exchange program, elmegyünk az ARoS-ba ami ilyen modern művészetek múzeuma. Ja hát és persze a legfontosabb, hogy szerdán jön hozzám Judiiit, akivel várhatóan együtt repülünk majd haza, ha minden jól megy,és nem lesz megint valami gebasz a repülőjegyemmel. Lehet áthívom a többieket egy magyar vacsira ha lesznek normális fűszereim :)
2010. március 3., szerda
Mézes hét
Bár nagyon jól érzem magam itt kint, meg kedvesek az emberek meg minden, ennek ellenére az elmúlt egy hét volt a legszebb, amióta itt vagyok.___________________________________________
Múlt hét kedden megérkezett hozzám Áki, és az azt követő 6 napot velem töltötte is Aarhusban. :)
A kedd délutánt ismerkedéssel töltöttük ;), megnéztük az IKEÁT például, vettünk párnát, meg tányért meg pár hasznos dolgot. Kezdetben teljesen biztos voltam benne, hogy a 3-as busszal kell kimenni az IKEÁba, de miután kb. 10 perce mentünk valami susnyás-gyanús részen, kicsit elbizonytalanodtam...végül jó volt a busz, megtaláltuk a helyet, csak azt felejtettük el megnézni, hogy hazafelé óránként egy busz jár... így fél óra várakozás után felszálltunk az utolsó buszra, ami visszahozott minket a városba. Ezuután kb fél óra alatt körberohantuk a Nettot, mert Ákos eltökélt szándéka volt, hogy főzni fog nekem.
Szerdán benéztünk egy előadásra, azt Ákos azt hiszem twittelte is...majd megjegyezte, hogy egy következtető stattól ketté állna a fülük...ebben van valami igazság :D
Ezen a napon egyéb okoknál fogva is nagyon jó volt, hgy nem voltam egyedül, és nagyon sokat segített, hogy Áki velem volt...
Aznap bepróbálkoztuk egy lecsóval, ami annak ellenére is vállalható lett, hogy semmilyen normális fűszert nem találtunk hozzá...annyira jól esett meleg kaját enni végre, mert amióta itt vagyok eléggé ellustultam, és nem nagyon főzök magamnak.
Csütötökön megint megnéztük mi a helyzet a suliban, csak szolidan persze, aztán hazajöttünk, betoltuk a maradék lecsóstésztacsodát, meg este megint főztünk, ezúttal sokkal nagyobb sikerrel, pala
csintát, meg mexikói fűszeres madarat, meg találtunk trappista sajtot( szerűt), és aztán betegre ettük magunkat a cuccal... ja aznap este a túró rudi fogyasztási szokások legalját sikerült produkálnom, miután az óriás túrórudit belecsavartam a palacsintába,és úgy ettem meg... amúgy nagyon finom volt...Pénteken egész nap a várost jártunk, én persze még csak véletlenül sem vettem a H&M-ben semmit, 300DKK-ról 60-ra leértékelt kockás csizmát meg aztán végképp nem...aznapra kolibulit terveztünk, de olyan mocsok fáradtak voltunk az egész napos friss levegőn járkálástól, hogy feladtuk.... azért Ákos magába öntött egy sört, én meg egy cidert, hogy mégse alkohol nélkül érjen véget a nap.
Marvin Gaye & Tammi Terrell - Ain't no mountain high enough
...kedves (kicsit giccses) szám, de én nagyon kedvelem :)
Szombaton 4 hónaposak lettünk:)Aznap megint a városban bóklásztunk,megnéztük a tengert, meg a kikötőt, meg kerestünk valami helyi kaját. Mondták a dánok, hogy náluk ilyen nagyon tradicionális kaja nem nagyonvan, csak hús krumplival...én valami húsgombócra emlékeztem ilyen sárgás szósszal, de akkor nem jól tudtam ezek szerint...Először egy amerikai étterem felé vettük az irányt, ahol nem annyira volt hely, szóval beültünk egy
olasz helyre, ahol hamburgert ettünk sültkrumplival...megint sikeresen halálra zabáltuk magunkat... hazafelé azért még benéztünk az édességes boltba :DVasárnap Irenával találkoztunk, főzött nekünk, én meg cserébe elfelejtettem elvinni neki a meglepetés túró rudit, amit ő is nagyon megszeretett, amíg nálunk volt :)
Persze sült krumpli is volt, amit általában addig eszek, amíg látom, és ez most is így volt :)...kaja után még beszélgettünk, aztán hazajöttünk. Nem volt túl jó belegondolni, hogy másnap Ákos hazautazik :(
A hétfői hangulatra eléggé jellemző volt, hogy nem akartuk, hogy vége legyen a közös hétnek...aznap befizettem a második részletét a kolidíjnak, remélhetőleg ezúttal probléma nélkül, Ákos vett nem kis mennyiségű sört, bepakoltunk, meg vettünk vonatjegyet, aztán kb ennyi...nem volt jó, hogy újra el kellett válnunk, de ennyivel is közelebb vagyunk az 5 hónap végéhez, és ha minden jól megy hamarosan találkozunk megint...meg veletek is :)
2010. március 1., hétfő
Betmen visszatér....
...a címre képtelen vagyok értelmes, elfogadható magyarázatot találni.Múlt héten nagyon örültem, hogy végre utolértem magam a bejegyzéseket illetően, most meg kezdhetem újra..._____________________________________
Az elmúlt hetet Ákossal töltöttem (L), de erről majd a következő bjegyzésben bővebben írok :)
A múlt héten végre eljutottam a Social Clubba, ami nagyon népszerű, meg nagyon jó kis hely itt Aarhusban, kifejezetten bulira való, hangos zene, vágható cigifüst, ilyenek (annak ellenére, hogy elkülönített dohányzó rész van.) Itt elég könnyű ismerkedni,(már ha valakinek ez a szándéka) meg a srácoknak nem is okozott gondot, hogy leszólítsanak minket, ilyenkor általában a következő párbeszéd hangzott el:
Mi: és honnan vagy?
Ő: Koppenhágából
Mi: hmm tényleg? És csak bulizni jöttél, vagy mit csinálsz itt Aarhusban?
Ő: Koppenhágából
Egy csapat norvég lánnyal, egy amerikai fiúval, meg Irenával voltunk ott egyébként. A lányok ilyen kis dobozból előszedtek valami pici, párna szerű cuccot, ami elvileg cigi
helyett használható, ha jól vettem ki, mégpedig úgy, hogy a felső ajkuk és az ínyük közé teszik.... Irena szerint elég erős....Trevor az amerikai srác szinte mindenhova hozta magával az apple gépét. Nekem nagyon tetszett a cucc, mert olyan "matrica" volt rajta, ami Hófehérkét ábrázolja, és pont úgy van rátéve, hogy olyan, mintha Hófehérke tartaná az almát...elfelejtettem lefotózni :(... Trevor egyébként járt már Pesten, és neki is nagyon tetszett (mondjuk a Gellért Szállóban el is hiszem, hogy jó volt nekik). Azt mondta, ekkora McDonald'sot és ekkora állat nagy kidobófiúkat még soha életében nem látott. Arra emlékszik még, hogy amikor valami hivatalos rendezvényen voltak, ahol megkóstoltatták velük az Unicumot, akkor megvárták amíg kiürül a terem, megitták az ottmaradt Unicumokat, és mocsok részegek voltak.
A Socialban elég gyakori vendégei voltunka dohányzó résznek, ahol mindig le is szólított minket valaki, Irena mondta, hogy az egyik fiatalember mellesleg pornózott, de én valamiért úgy emlékeztem, hogy szakács volt, az is lehet két különböző emberről beszélünk :)
2010. február 26., péntek
szolgálati...
2010. február 18., csütörtök
2010. február 17., szerda
-bűnbeesés-
Elhatároztam, hogy ma bizony tanulni fogok.......5 sort olvastam el a könyvből...
Na de majd holnap....
_________________________________________
Ma megint Irenával töltöttem a nap nagy részét. Kérdezte nincs-e kedvem kávézni, benézni a H&M-be és májusban esetleg elmenni Londonba....höhö. Hátööö ebben a sorrendben jó is lesz pont. Nem igazán tudnám szavakba önteni azt az érzést, amikor több mint 1 hónap böjt aztán először léptem be a H&M-be....megcsapta az orromat a jól ismert illat, amerre csak néztem tengernyi ruha, meg táska, meg cipők.... a szemem is könnyes lett...már most elköltöttem gondolatban a pénzemet, amit még meg sem kaptam...
Irena elejtette,hogy tegnap vett egy kis bacardit...mondom mér' vársz valakit?
Úgy volt,este megyek a másik koliba, ott garázdálkodunk páran, aztán visszajövünk a belvárosba, a Studenthausba mókázni.....már harcidíszben voltam, amikor váratlan esemény történt, így skippeltem a bulit...megint..... a holnapi mozival már csak nem lesz semmi baj :S
Az elmúlt pár nap váratlan negatívumaitól eltekintve, ma éreztem először úgy, hogy sikerült helyretenni magam, és hogy megtaláltam magam. Egy ideje valahogy sehogy sem találtam a helyemet. Nem igazán tudtam mit kezdeni magammal, elvesztettem azokat a dolgokat, amikért korábban lelkesedtem, és csak úgy voltam magamnak.
Így, hogy Dániába jöttem, sok szempontból ki kellett lépnem a komfort zónámból, és ez nem mindig volt könnyű, de erre volt szükségem ahhoz, hogy megtaláljam azokat a dolgokat, amikért lelkesedhetek, és tudatosult bennem, hogy alapvetően szerencsés vagyok. Végre ténylegesen tehetek valamit azért, amiről régóta álmodom. Tanulhatom azt a nyelvet, amit mindig is szerettem volna tökéletesen beszélni, és ami (a magyar után) a legkedvesebb nekem. Aminek minden részletét szeretném megismerni.Nem tudom megmondani, miért is vonzódom annyira ehhez az egész brit dologhoz,a kultúrához, a helyhez, az emberekhez,a mini Tescokhoz, de mindent szeretek, ami a szigethez köthető.
Itt Dániában is nagyon kedves embereket ismertem meg az elmúlt hetekben,
Otthon pedig várnak rám a barátaim, még ha nem is sokan, bár én sosem voltam az az "ismerjünk meg minél több embert, hogy aztán legyen kivel beszélgetni az időjárásról" típus,inkább szánok több időt azokra akik vannak. Nagyon közhelyes, de itt is igaz, hogy a kevesebb több.
ÉS ami a legfontosabb, hogy van mellettem valaki, akit nagyon szeretek, és aki nagyon sokat segített nekem abban, hogy most így érezhetek,aki vár rám otthon, és megtesz mindent azért, hogy könnyebbé tegye nekem ezt a félévet, pedig neki sem könnyű, aki a legrosszabb 4 hónapomban is el tudott viselni maga mellett :)
Igyekszem visszafogni az ilyen jellegű postok számát,utólag is elnézést kérek, csak néha elöntenek az érzések így hajnal kettő tájban
Hogy ne csak pozítívumot írjak...
Hétfőn már megint nyál idő volt...vagyis szárazz volt, csak elborult...száraz nyál...mindegy...A hetet rögtön a Nemzetközi Irodában kezdtem, mert kisebb problémám akadt a kolidíj kifizetésével.
__________________________________________
A sztori:
Február 2. -Kedd: beballagtam a Danske Bankba, ami hát nem egy kicsi bankrendszer akárhonnan nézzük. Odaadtam a sulitól kapott Invoice papíromat a hölgynek(...) ezután kb. 5 percig gépelt folyamatosan, mondom biztos tudja,mit csinál, aztán felmarta a 6500 koronámat.Rákérdeztem, hogy minden oké? Jó helyre megy a pénz? Tudni fogják, hogy én küldtem? Mire kaptam a választ, hogy peersze,peeersze.
Február 13-szombat: miután kb mindenkihez bekopogtam, hogy váltsa már fel a 20 koronásomat, hogy tudjam használni a mosógépet, gyanútlanul megnéztem már a postaládánkat, nem kaptam-e levelet, vagy valami. Hopp de. Feltéptem, hogy jujj de izgi mit kaptam (nem tudom mire számítottam, mégis mit kaphattam az egyetemtől).
A levélben felszólítottak, hogy ha nem gond, meg úgy jön ki, fizessek már a koliért...
Mondom srácok ez nem vicces két hete befizettem....
Ezután lecsekkoltam már az igazolást amit a bankban kaptam, hogy tuti minden stimmel-e. Hát nem... a csaj elgépelte az azonosítómat...
Bemegyek egy ekkora bankba, feltételezve, hogy ott az emberek felelősségteljesen végzik a munkájukat, de még direkt odaadom az eredeti lapot is, hogy tuti a jó számokat adjam oda, sőőőt még rá is kérdezek, hogy minden jól van-e! Erre most szaladgálhatok a pénzem után, meg magyarázhatom, hogy nem én balf...kodtam, hanem a ők...
Mondjuk a bank legalább szép kívül belül...
Olyan ideges voltam egész hétvégén, meg vagyok most is....pedig a héten tök sok programot terveztünk de kb mindent lemondtam, tiszta stressz vagyok...
Na mindegy ez csak ilyen kitérő volt....
2010. február 15., hétfő
...
Azt hittem, ez kicsit tovább fog tartani, de az elmúlt héten már nem éreztem a "külföldön vagyok, semmi sem olyan, mint otthon,nem értek egy szót sem semmiből, és egyébként sem értek semmit" érzést...
___________________________________________
Ettől persze még külföldön vagyok, semmi sem olyan, mint otthon, és azóta kb 3 szóra bővült a dán szókincsem.
Az asszimilálódás első jelei voltak, amikor már elégedetten, és magabiztosan lógtam el egy-egy órát, vagy utaztam ingyen a helyi BKV-n. Mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy itt nem kell heteket könyörögni senkinek, hogy pakolja már fel a diákat legyen olyan szives, mert azt még ez óra előtt megteszik. Lehet, hogy ezzel arra akarnak utalni, hogy el kéne olvasni az órára.
Én jelenleg igyekszem behozni a lemaradást. Kiszámoltam, hogy ha egy tantárgyból 3 óra van egy héten, az kb. 15 előadás egy héten. De legyen kevesebb, mondjuk 10 előadás/hét (mert nem minden tárgyból van heti 3 előadás). Szóval ha 10 órám van egy héten, és minden előadáson rámosztanak egy 30-40 oldalas fejezetet, az heti 400 oldal angolul...igyekszem úgy felfogni,hogy így egyszerre két dolgot is csinálhatok. A tárgy rejtelmeinek elsajátítása mellett az angol tudásomat is fejleszthetem.
Ahogy visszaemlékszem a hét jelentős részében épp valakivel kávéztam. Lassan már előre köszönnek nekem a Caféenben (északi büfé szintű, csak jobb a kávé :P), és lassan már előre kérdezik, hogy a szokásos lesz? ;)
Szerdán Alex megmutatta nekem, hol tudok fénymásolni a városban.
Röviden a helyről: ahogy belépsz, full hangosan szól a török vagy valamilyen keleti zene, előjön hátulról egy pasi-a szeme sem áll jól- ez a "valamit akkor is eladok neked" típus, aki minden nyelvet felhasználói szinten beszél.
Van egy csomóféle fajta tankönyve szóval még csak vinned sem kell magaddal.(persze amit én kerestem az nem volt...). Szóval enyhén illegális jellege van a helynek.
Még lehet visszamegyek.....
Csütörtökön a szokásos program várt rám, Klubben. Eléggé vártam, hogy ott legyek, mert Irena be akarta nekem mutatni a magyar barátnőjét, aki itt él Aarhusban. Már kb el is készültem, amikor nagyon el kezdtem fázni, és a fejem is megfájdult, szóval kihagytam a dolgot, sűrű bocsánatkérések közepette.
Pénteken végre eljutottunk Ludivel a városba, bár az egész hetes napsütés után aznak nagyon hideg volt nagyon erős széllel, szóval nem voltunk túl hatékonyak, viszont már most tudok 5 H&M-et a városban, kb 1 km-es körzetben.Néztem Converseket is, de sokkal drágábbak, mint otthon, pedig úgy
kinéztem magamnak egyet, nagyon kis helyes volt, és éreztem, hogy kölcsönös a vonzalom... A kedvencem képem ----------------------->Este a Social Club volt a terv, de Irena beteg lett, kicsit aggódtam is, mert alig bírt kimászni az ágyból :S. Szóval oda nem mentünk, viszont elmentem Florral ( nagyon helyes és beszédes francia-ki gondolta volna-lány). Vicces volt, mert a 8 fős társaságból 7-en franciák voltak(...), akik jellemző módon franciául beszélgettek. Ilyenkor próbáltam kedvesen mosolyogni :)))
Nagyon vártam a szombatot, mert aznap vacsira voltam hivatalos. A két lány Hong-Kongból azt mondta, hogy náluk most van új év, a tigris éve ha jól emlékszem, szóval ennek örömére kínai kaja vacsorát tartottak. Én nagyon szeretem a kínai kaját, és őket is kedvelem, meg azokat is,akik ott voltak, de estére megint rosszul lettem, alig tudtam mozdulni, bár ennek legalább tudom az okát...
Alapvetően hozzá vagyok szokva a hideghez, otthon is erősen vannak mínuszok télen, de az aarhusi hideg valahogy teljesen lefáraszt... a helyi lányok persze kicsit máshogy vannak ezzel, amint kisütött a nap, hőmérséklettől függetlenül kis kabátban, balerina cipőben mászkáltak, és a nagyon rövid ruháikat még rövidebbre cserélték...
2010. február 10., szerda
Új hét, napsütés,boldogság :)
Hétfőn madárcsicsergés, és a redőny résein át beszűrődő napfény ébresztett :)... szóval behúztam a függönyt, és bedugtam a fejem a párna alá.
_________________________________________
A hét a lehető legjobban indult. Már épp sorra kerültem a büfében,
és szinte már éreztem a tejeskávés pohár melegségét a kezemben, amikor a rádióban felcsendült az Oasis Live forever című száma. (olyan fura szavakat használok mostanában). Elég buta mosollyal az arcomon álldogáltam tovább a sorban, szerintem a büfés lány azt hitte bejön nekem. Alig tudta bekapcsolni a kártyaolvasót, annyira zavarba jött.Az első órámat -EU Economic policies and competitiveness- egy relative fiatal srác tartja. Nyilván az első sorok tele vannak a zavartan mosolygó lányokkal, akik az óra végére már az összes lehetséges pózt felvették, és minden irányba legalább kétszer dobálták a hajukat, csak hogy felhívják magukra a figyelmet. Én a hátsó (második) sor szélén szoktam ülni, onnan figyelem a történéseket.
A következő óra-Developing and Emerging Economies- nagyon kedves volt a szívemnek, mert az otthoni makro órákat juttatta eszembe. Solow modelleket vettünk. Én tudom, hogy minden oktatási rendszer más, de kicsit fura volt, hogy amikor felkerült két betű, meg egy egyenlet a táblára (és itt még csak az alapmodellről van szó), a többiek hangos mormogással fejezték ki nemtetszésüket. Meg néha az egyszerűbb matematikai levezetések sem alapvetőek. Ezt nem lenézően mondom, mert ha nekem otthon nem tanítják, nyilván én sem tudnám, inkább csak érdekesnek találom.
Délután megbeszéltük Ludivel, hogy valamikor a hétvégén elmegyünk "városnézni", meg fényképeket csinálni a belvárosról, mert az még kimaradt az életemből...
Hétvége
Pénteken még két előadás várt rám. Aznap átestem a tűzkeresztségen, mármint olyan szempontból, hogy itt is megvolt az első ellógott előadásom. Azt hittem legalább az első hetet kibírom, de nem akartam küzdeni a természet ellen :P.
A hétvégére kicsit beteg lettem, de a tripla adag C-vitamin segített valamit a dolgon, szóval szombat délután még úgy gondoltam, elmegyek az esti bulira a város másik végére, de aztán estére megint elég rosszul lettem, így inkább maradtam és pihengettem.
2010. február 9., kedd
Szerda-Pasta-day
Megnyugvással töltött el,hogy az első héten nincs Aspects of Denmark előadás. :) Estére vacsit beszéltünk meg a többiekkel (a többiek egy részével), az egyik kollégiumban.
________________________________________
Odafelé összefutottam Irenaval, aki akkor jött egy egész napos vásárlásból (2 H&M-es szatyorral, a közepes méretűvel...).
Ami a kaját illeti,nem akartuk túlbonyolítani a dolgot, vettünk két kiló tésztát, meg paradicsomszószból is egy adagot, aztán kreatívan paradicsomszószos spagettit csináltunk belőle.
A történet kicsit sántít, mert amúgy Ludivine csinált mindent, mi meg (Alex meg én) néztük, hogy mi lesz. Néha próbáltunk rákérdezni, hogy segítsünk-e, de nyilvánvalóan egyikünknek sem voltak komolyabb szándékai erre vonatkozóan. Pozitív volt, hogy a tészta csomagolásán végre magyarul is feltüntették az összetevőket, sőt kb. 8 másik nyelven is, mert amúgy csak dánul szokták ráírni (vagy svédül és dánul, de nekem az olyan, mintha 2-szer ráírták volna dánul). Kicsit az íz miatt is aggódtam, mert a dán kaják általában nem az intenzív ízhatásról ismertek (kivéve azokat az "intro week" szendvicseket, azok nagyon durvák voltak...)....
A spagetti után volt még egy kis nutellás palacsinta....ezt nem is részletezném ...Az este további részében beszélgettünk, főleg arról, hogy ki milyen helyről jött. Kicsit félve ugyan, de rákérdeztem Ludinél, hogy hogy is van ez Belgiumban a két résszel. Itt is kiderült, hogy inkább a politikában van ennek lényege, mert sokszor (nyilván nem mindig) az emberek jól megvannak egymással. Neki is van egy nagyon jó barátnője a "másik részről"....
Van két lány Hong-Kongból is, akik nagyon lelkesen mesélték, hogy itt Aarhusban azt szeretik a legjobban, hogy bármikor ehetnek kenyeret. Otthon náluk ez nem így van. Viszont nagyon hiányzik nekik a rizs, mert hozzászoktak, hogy otthon mindig azt esznek este. Alex meg én olyan éjfél körül hazaindultunk...
Még néhány kép...
2010. február 6., szombat
Kedd-hóvihar...
Nem elég, hogy a betervezett egész napos pihenő helyett iiigen hosszú előadásom lesz, sűrű nagy pelyhekben esik a hó, és nagyon fúj a szél....
___________________________________________
De hát hol érdekel ez engem, ha egy olyan helyen lehetek, mint Aarhus. Az elmúlt másfél hétben eléggé megkedveltem a helyet. Nagy város, de valahogy barátságos az egész. Pont azt szeretem benne, amit Pesten is, hogy vannak új épületek is, de megmaradtak a régiek is, és a kettő valahogy nagyon jól mutat együtt.
Kedden várt rám a feladat, hogy kifizessem a kollégiumi előleget. Nem mondom, hogy nyugodt voltam, amikor 6500 koronával a zsebemben elindultam a bankba, de azt hiszem itt nem nagyon kell félnie az embernek... A Danske Bank, ahol be kellett fizetnem a pénzt, egyébként szép helyen van, közvetlenül a nagy templom mellett. Ez igazából a város közepe, nagyon barátságos, ha épp nem fújja a havat a szél az arcodba, úgy, hogy tele van vele az orrod, a szád meg a szemed.
Kicsit hamarabb végeztem, mint gondoltam, szóval vettem egy kávét.
A dánok kiokosítottak még az első héten, hogy itt a MATILDA vagy MATILDE nevű kakaót kell venni, mer' az jó-amúgy tényleg- namost a sulis kávét ugyanilyen márkanévvel ellátott géppel csinálják, és nagyon finom. Ez egy elég fontos pont, ha valaki már majdnem 10 éve kávézik, és ezt már némi szertartásossággal teszi.
Keddre jutott az E-Business című nevű előadás, ami kicsit ilyen marketinges jellegű cucc, de nagyon tetszett az első óra. Amit megtanultam: legközelebb nem kicsi kávéval ülök majd be, az már biztos...a könyv megszerzésére természetesen ebben az esetben sem volt semmi esélyem....
Első nap az iskolában...
Az intro week után nem mondhatnám, hogy túlzottan kipihenten vágtam neki az első hétnek.
__________________________________________
Itt gyorsan meg is jegyezném, hogy
- nekem persze minden nap van órám, mivel a Közgázon a maximális 30 ECTS-t kötelező felvenni. Így most 5 féle órám van.
- amikor mesélem valakinek, hogy nekünk otthon is fel kell venni az óráinkat, párhuzamosan akkor csak nehezen tudják megállni, hogy hangos röhögésben törjenek ki.
Ami az oktatás szerkezetét illeti, itt többféle óra is van.
Van olyan, amelyik hagyományosan, a félév végéig tart, heti egy órával (itt az alap a 100 perces előadás, de mindig van közben egy 10 perces szünet, ami nem egy rossz ötlet, én pl. sokkal hatékonyabban tudok figyelni így). Ezek teljesen olyanok, mint otthon. A másik típus az , amelyik csak 9 hétig/ 2-2,5 hónapig tart, ilyenkor van 2 vagy akár 3 előadás is egy héten. Most van 2 olyan órám is, ami ugyan csak egyszer van egy héten, de akkor 155 percig tart….
Ami még feltűnt, hogy itt nincsenek olyan pontosan meghatározva az idősávok, mint nálunk. Szerdán például 8-kor kezdődik az órám(…), pénteken meg 8:55-kor.
Amúgy ezeket tanulom majd: Aspects of Denmark, Developing and Emerging Economies, E-Business, EU External Trade, EU Economic Policies and Competitiveness
Név alapján egész jónak tűnnek, meg kicsit jó is, hogy pihentethetem a matekot,az ökonometriát, (ha már ilyen népszerű téma levlistán), meg a hasonlókat…használhatom viszont a makrot.
Hétfőn Developing and Emerging Economies előadásom volt, hál’isten csak a rövidebb fajta. Ez még csak bevezető óra volt, elmondták, hogy kb. miről fog szólni, miket kell elolvasni, ilyenek. Rögtön az elején elromlott az írásvetítő, mire mindenki villámgyorsan elhagyta a helyét(kávéért, ami nagyon finom mondjuk,vagy csak azért, hogy kiálljon a lépcsők mellé beszélgetni). A másik szokatlan dolog, hogy itt sosem tapsolunk az előadás végén…
Előadás után gondoltam stréberkedek egyet, így rögtön átmentem a könyvtárba a könyvért. Odaoldalogtam a könyvtároshoz, mondom neki, hogy kéne könyv. A tankönyvünkből összesen egy darab van a könyvtárnak, (az olvasóban meg a kölcsönzői térben összesen), szóval feliratkoztam a várólistára, ha már ott voltam, de igazából nem sok értelme van, mert én vagyok a hatodik a sorban, és mindenkinél 1 hónapot lehet :D… Még jó, hogy otthon megvan a könyvtárunkban, és Áki kiveszi nekem, ha az a gyöké… szóval az akinél épp van, hajlandó visszahozni végre…. (viccesen hangzik ez attól, aki a tartozásaival 5 évre elegendőforrást biztosít a könyvtárnak… de ez most más persze…)
Aznap megkeresett a helyi Nemzetközi Iroda is, hogy jövő héten szeretnék bemutatni a helyi diákoknak a különbözőegyetemeket, ahova Erasmusszal mehetnek. Azt írták,hogy naaagyon sokan érdeklődnek a Közgáz iránt, és hogy nem akarnám-e esetleg elmesélni, meg fotókkal illusztrálni,, hogy milyen is a Corvinus. …
A nap rossz híre, hogy azt hittem kedden nem lesz órám, és egész nap semmi dolgom, de estére kiderült, hogy kedden bizony van egy 2 óra 35 perces előadásom….
2010. február 2., kedd
Introduction Week
___________________________________
Mivel a diákok fele még valahol félúton volt Dánia felé, erre a 
napra csak 1 program jutott, az IKEA túra. Ezt eléggé vártam, na nem mintha nagyon kedvelném az ikeás cuccokat egyébként. Megnyugvással töltött el, hogy csak az első két percben volt az én szatyrom a legnagyobb. Persze csak azért, mert amiket én kerestem, azokat rögtön a piactér elején az arcomba tolták….(bögre, takaró, fotel…). Az előző pár sorból lehet nem annyira jött át a lényeg, hogy ez volt az első nap, amikor találkoztam a többiekkel…valamilyen oknál fogva vagy franciák vettek körül , vagy olyanok, akik beszélnek franciául, egy idő után kicsit frusztrált is a dolog. Igazából aznap nem történ túl sok minden, este páran elmentünk egy helyi ööö egy helyre, mindenki nagyon boldog volt, hogy olcsó a sör, én főleg, úgyhogy vettem is egy kakaót, közben meghesszeltem (Áki;)), hogy áll a dán orosz meccs, aztán kb. ennyi.
Január 26. Kedd
A nap egy általános tájékoztatóval indult, láttuk a dékánt (wohoo), megpróbálta eladni magát a helyi diákszervezet. Ha jól vettem ki nekik egy nagy diákszervezetük van csak, aminek egyébként tényleg jó, ha tagja az ember. Aztán a nemzetközi Iroda is nagy szeretettel üdvözölt minket.
Ez volt az ismerd meg a csoportodat nap. Igazából hivatalosan ez volt az Intro week első napja, itt már csoportokra voltunk osztva, minden csoportnak volt egy terme, mindenki kapott kis névtáblát, meg cuki kis szalagok meg lufik voltak mindenhol. Az asztalomnál rögtön két francia lány ült mellettem(???), két csendes spanyol, egy iiigen beszédes norvég lány, és egy kanadai srác. Ja igen, a miénk a GROUP 1, a név magáért beszél. Miután 9-re kellett mennünk, igyekeztek kompenzálni némi reggelivel. Mindenki hozzájutott a kis kávéjához, lekváros kenyeréhez, szóval utána nagy volt a boldogság. Ezután körbementünk a sulin, ami kb. olyan, mint a labirintus, mondjuk minden ki van írva, meg nincs is ezzel gond, csak nem értem, hogy a kocka miért nem volt jó, amikor az épület formáján gondolkodtak. Mire visszaértünk a termünkbe, már ott volt az ebéd-szendvics: kétféle szendvics volt, egy állat nagy, meg egy konszolidáltabb. Mivel a leghátsó asztal volt a miénk, esélyem se volt a normál méretű szenyára, de gondoltam ááá nem lesz baj, éhes vagyok. Kb. minden falat előtt vagy háromszor próbáltam ráilleszteni a számat a szendvicsre.
Kaja után kitöltöttük az itt tartózkodáshoz szükséges papírokat, aztán mindenki hazament pihenni kicsit az esti meeting előtt :)
Black Eyed Peas-I got a feelin'
Este a Klubben nevű helyen voltunk, ez a suli aljában van, ilyen helyi
Africafé jellegű dolog. Itt egy vacsival kezdtünk (kb. egész nap ettünk). Nagyon jó volt, mert csoportok szerint mehettünk az asztalhoz, persze az 1-es csopi utoljára, szóval toltam egy kis maradék hideg tésztát…mondjuk az ízével nem volt gond legalább, éhes voltam, leutáltam valahogy. Aztán volt még egy kis tánci a kis pajtásaimmal.
Január 27. Szerda
A nap egy igen érdekes előadással indult a könyvtárról, (…), aztán az a tanulmányokkal kapcsolatos ügyintézésről mondtak hasznosságokat. Utána megint szendvics volt ebédre, de most okosba csináltam, felrúgtam a szabályokat, másik asztalhoz ültem, közvetlenül a szenyák mellé. Persze aznap csak nagy szenyák voltak….
Kaja után megkaptuk a felhasználó nevünket, meg a jelszót, hogy be tudjunk lépni a sulis gépeken, megnéztük, hogy kb. milyen a helyi Neptun,mit hol találunk benne, meg ilyenek. Ezután fakultatív programként be lehetett állni a Nemzetközi Iroda előtt kanyargó –nem kicsi- sorba, ha valaki ügyintézni akart.
Az estét a Bowl’n’Funban töltöttük, ööö bowlingozással.
Ez volt az első alkalom, hogy egy kézzel játszottam, mert legutoljára (gondolkodtam, hogy azt írjam, amikor legutoljára golyót fogtam a kezembe…), 12 éves koromban voltam ilyen helyen. Az elején egy ideig nekem volt a legtöbb pontom, ami nyilván nem a máknak volt köszönhető, aztán kicsit visszafogottabb teljesítményt nyújtottam. Volt zsír bowlingos cipőm is.
A hét egyik legkedvesebb meglepetése,hogy találkoztam egy lánnyal Bulgáriából, aki 5 évig tanult Magyarországon,ott él az összes barátja, imádja Budapestet,és beszél magyarul :))). Bár még csak pár napja voltam itt, nagyon jó volt hallani valakit, aki magyarul szól hozzám :)
Mellesleg a képen borzasztóan nézek ki, mint valami vizihulla...
Január 28. Csütörtök
Megint okosságokkal, meg hasznosságokkal indult a nap, némi játékkal, szendviccsel ebédre, majd átvonultunk a Botanikus Kertbe csoportfotó ürügyén. A hely amúgy szép, csak az egészet jég borította, így elég necces volt lejutni a völgyes részébe, de azért sikerült. A fotós mókás volt, mert sosem szólt, hogy na így most lesz a fotó figyeljetek, vagy valami, szóval kb. az első három fotónál mindegy is volt, hogy ott vagyunk-e. Aztán hangos dörmögéssel jeleztük a nemtetszésünket, akkor kicsit jobb lett a helyzet.
Este közös vacsi volt a saját csoportoddal, mi egy olasz helyre mentünk, ahol 100 Koronáért annyit ehetsz, amennyit akarsz. Én maradtam a tésztánál, meg megettem vagy négyet abból a kis zsemleszerű cuccból, amit hoztak. A Mélisande nevű francia lánnyal megegyeztünk, hogy a kenyér az egyik legjobb dolog a világon, meg mondta, hogy nálunk Franciaországban elég népszerű a kenyér. Az estét (itt) azzal zártuk, hogy Mélisande eltett két kenyeret a táskájába :D:D.
Átmentünk a Klubbenbe, ahol minden csütörtökön party van. Amikor odaértünk, épp a dán-horvát meccset nézték, 3 tévén, meg egy nagy kivetítőn. Úgy 100-an szurkolhattak a dánoknak, szóval én be is álltam a kb. 5 fős horvát szurkolócsapat mögé,és csendesen örültem minden góljuknak. Noémie és Mezi megmutatták nekem az Apelsint (valahogy így kell írni), ami olyasmi, mint egy gyengébb sör, viszont alma ízű.
Pénteken sportnap volt. Ezzel még nem is lett volna gond, mert fitt vagyok és erős,de egyrészt nem volt sportos cuccom, másrészt amikor felkeltem kb. 8-9 körül, éreztem, hogy ez nem fog menni, szóval inkább visszafeküdtem aludni….
A hétvégén kávéztam egyet 3 francia (na neee) diákkal, összeszedtem, hogy kb. mit is akarok megkérdezni hétfőn a Nemzetközi Irodában, megnéztem nem kevés részt a HIMYM-ből, meg aludtam, amennyit tudtam. Nem tudom, hogy a friss levegő teszi-e, de állandóan aludnék.
